NAGY AJÁNDÉK

Mindig jó a nagybátyámat rendszeresen látogatni.
Kedves ember, aki mindig önmagát adja, nem a külvilágra összpontosít.
Pontosan tudja, mi zajlik a nagy világban.
Együtt látjuk, hogy túl sok minden történt és történik körülöttünk rövid időn belül.

Az „egymás nyakában lógás” új irányzat a jelenlegi politika, az egyoldalú média, a végtelen klímatüntetők
és még sok más tényező miatt.
Látom a szomorúságot a szemében. Teljesen érthető.
Az idősebb generáció Hollandiáért harcolt. Segítettek az ország felépítésében.
Sajnos ebből nem maradt semmi. Még most is be kell állniuk a hátsó sorba, vagy a feledés homályába
merülnek. „Mégis kik azok az emberek” az álarc alatt?

Amikor ott vagyok, elfelejti az akkori (háborús) időket, és nagyon jól szórakozunk együtt.
Mindig JENs bulinak hívja. És a lehető legjobban élvezi.
Még a telefont sem veszi fel soha, mert nem akar egy percet sem nélkülözni a társaságomban töltött időből.
Sokat beszélgetünk. Politikáról, vállalkozásról, életről, JENs KookFun.
Olyan szuper, ahogy pártatlanul és tisztelettel megértjük egymást. Az idő, amelyet egymás végighallgatására szánunk, ezt az egészet olyan inspirálóvá teszi. Sokat tanultok egymástól.
A logikus gondolkodás perspektívát kínál, teret ad.
Tudok örülni azoknak, akik egészséges, tiszta életmódot folytatnak.

Szokássá vált, hogy készítek egy JENs-féle holland ételt, természetesen fűszeres falatokkal megspékelve.
Múlt héten megbeszéltem vele telefonon, hogy ma találkozzunk.
Csak úgy szórakozásból választhatott egy számot. 1-től 10-ig. Mindegyik számhoz más étel tartozott.
Hallottam, ahogy nevetve mondja: „Ez tipikus JENs”. Legyen az 5-ös számú.
És igen, a SAVANYÚ KÁPOSZTÁS fogás volt az, ő pedig épp ebben reménykedett.

A mai nap az ő napja. Holland étel.
Legyen szó nyárról, őszről, télről vagy tavaszról, a fűszeres JENs-féle SAVANYÚ KÁPOSZTÁS mindig jól esik.
Ahogyan ezt ő mindig olyan szépen „JENs buli”-nak hívja. Aztán fülig érő szájjal mosolyog.
A finom savanyú káposzta maradékot egy zárható edényben lehűtve beteszem a hűtőbe.
Már alig várja, hogy másnap újra jóízűen ehesse.
Még iszunk együtt egy elképesztően finom teát, majd elköszönök a nagybátyámtól, azzal hogy „jövő héten találkozunk”.
Ezeket a pillanatokat nagyra értékelem, és soha nem felejtem el.
Jó érzéssel tölt el, hogy egy szerettemnek, ünnepi hangulatot teremthetek. Ez egy nagy ajándék.